MAMESZ

Magyar Mentálhigiénés Szövetség

Grezsa Ferenc: Megnyitó

("Közszolgálati televíziózás és lelki egészség" Konferencia 
MMSZ - MTV, Budapest, 2004. XI. 12.)

 

Tisztelt Elnök Úr, Kedves Kollégák, Érdeklõdõk!

 

A Magyar Mentálhigiénés Szövetség nevében szeretettel köszöntöm Önöket "Közszolgálati televíziózás és lelki egészség" címû konferenciánkon!

 

Nem elõzmény nélkül való, hogy a több tucat szakmai - tudományos szervezetet és több száz egyéni tagot tömörítõ Mentálhigiénés Szövetség konferenciát szervez a televíziózás lelki egészségi összefüggéseirõl. Néhány hét múlva nyolc esztendeje immár, hogy ugyanebben az épületben (a Kuratóriummal és a Részvénytársasággal közösen) a "Média szerepe a mentálhigiénében - a mentálhigiéné esélye a médiában" címmel tartottunk tanácskozást. Annak reményében, hogy a televíziózásról szóló közéleti és szakmai diskurzusban hangsúlyos elemmé válik a médiapszichológiai, kommunikáció lélektani megközelítés, és a duálissá vált hazai médiarendszer programjaiban tudatosabban és hatékonyabban érvényesülnek majd a mentálhigiénés szempontok, megfontolások. A médiában jórészt visszhangtalanul maradt rendezvény nyomán a Magyar Mentálhigiénés Szövetség együttmûködési megállapodást kötött a Magyar Televízióval és a Magyar Rádióval. Ebben a Szövetség - egyebek mellett - mûsorok szakmai szempontú elemzését, szakemberek közvetítését, mûsorkészítõk képzését, továbbképzését ajánlotta fel, ezzel is segítendõ a lelki egészség szempontjából kívánatosnak tekinthetõ média tartalmak térnyerését.

 

Sajnos az akkori kezdeményezés csupán részsikerrel járt. Az MTV a Telehír különszámában megjelentette a konferencia anyagát, viszont az együttmûködési megállapodás pontjai nem teljesültek. Ugyanakkor az elmúlt esztendõk média folyamatai tovább nyomatékosították a televíziós programok mentálhigiénés szempontú reflektálásának szükségességét.

 

Hiszen - különösen a kereskedelmi televíziós csatornákon - szinte tömegessé váltak az olyan mûsortartalmak, amelyek kedvezõtlen lelki egészségi hatásait ma már tudományosan is igazoltnak tekinthetjük. A médiarendszer egészén belül pedig jelentõsen csökkent a közszolgálati programok nézettsége, s ennek megfelelõen ezek hatása is.

 

E változásokból mai témánk nézõpontjából legalább két következtetés adódik. Az egyik, hogy a szinte kizárólag üzleti érdekek alapján mûködõ kereskedelmi csatornáktól a közeljövõben aligha várható, hogy együttmûködnének olyan média környezet kialakításában, amely a jelenleginél jobban támogatja a lelki egészség kibontakozását. Másik következtetésünk, hogy az elektronikus média színtérén - közismert nehézségeik dacára - elsõsorban a közszolgálati programok lehetnek azok, amelyeknek mûsorai mentálhigiénés funkciókat is betölthetnek. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy mai konferenciánk címében a "közszolgálati" jelzõt külön is szerepeltessük.

 

Ám nem határsértés-e, ha mentálhigiénés szakemberként televíziós programokról értekezve nem csupán visszajelzéseket, de elvárásokat, javasolható modelleket is megfogalmazunk? Ne higgyünk-e inkább abban, hogy a televíziós mûsorkínálat pusztán az éppen aktuális nézõi szükségletek kielégítésével egyszersmind a befogadók hosszú távú érdekeit is kifejezi, megjeleníti?

 

E dilemmák megválaszolását épp a "közszolgálat" fogalmának értelmezése segítheti. E fogalom önmagában feltételezi olyan "közérdek", "közjó" meglétét, amely túlmutat aktuális individuális szükségletek, elvárások egyszerû halmazán. A "köz", a közösség egyfajta "ethoszát" és a benne foglalt értékek megjelenítésére irányuló aktív cselekvéssort jelent: szolgálatot, folyamatos önreflexiót, önfejlesztést és továbbépítést.

 

Mentálhigiénés értelemben a "közszolgálat" elsõsorban az emberben genetikai örökségként meglévõ szociabilitás, proszocialitás ápolását, erõsítését, támogatását jelenti. E gondozó, támogató tevékenységre szükség is van, mert bár bizonyítottan genetikai adottságról van szó, konkrét megjelenési formái viselkedési szinten, az emberi kapcsolatok szakadatlanul változó kontextusában mégis elsajátítandók, elmélyítendõk, fejlesztendõk. Ezáltal mélyülhet el önismeretünk, erõsödhet önazonosságunk, javulhat önértékelésünk. Ezáltal válhatunk önmagunk és mások iránt elfogadóbbá, élhetünk át bizalmat mások iránt, válhatunk együttmûködõ, egymás iránt is felelõsséget vállalni tudó és vállaló emberekké, - azaz lelkileg egészségesebb személyekké és közösséggé.

 

E szocializációs folyamatnak - a család, az iskola, a vallási közösségek, egyéb civil szervezõdések, illetve természetes emberi közösségek mellett - a média is alkalmas és fontos színtere lehet. A televízió is, Bagdy Emõke kifejezésével élve: a "lélek mélyére csempészett üzenet" által. Hiszen nem csak az erõszak, hanem a szeretet megtapasztalása is lehet megrendítõ, nem csak a harc, de az emberi együttmûködés is lehet izgalmas, nem csak egy baleset, hanem egy jól sikerült tanóra is lehet esemény.

 

Mai konferenciánk arra szeretne ösztönzést nyújtani, hogy a közszolgálati televízió - a lelkileg egészségesebb, érettebb nemzet érdekében - tudatosabban vállalja eme értékközvetítõ, proszociális szerepét. Elõadóink a lelki egészség szempontjából releváns nézõpontokból elemzik majd a közszolgálati televíziózás lehetõségeit. Láttatni szeretnék, hogy "a közt" nem csak alakító, de valóban szolgáló televízió, a proszociális mûsortartalom nem ábránd, hanem tényleges, szakmailag is vonzó lehetõség, tudományos fogalmakkal is megragadható kategória. Nem egyszerûen szakmai ajánlás, hanem a nézõkben mélyen élõ szükséglet is.

 

E gondolatokat elõre bocsátva, ezúton is megköszönöm az MTV vezetésének és munkatársainak, hogy otthont adtak e rendezvénynek, illetve oroszlánrészt vállaltak a szervezõmunkából.

 

Konferenciánk valamennyi résztvevõjének gondolatébresztõ és cselekvésre mozgósító tanácskozást kívánok!