MAMESZ

Magyar Mentálhigiénés Szövetség

Barlay Tamás: Vallási értékek és műsorok a Duna Televízióban

NetOne Kongresszus az értékközpontú médiáért

 

1. Indulás: 1992. karácsonya, a pápai üzenet

 

A Duna Televízió, mint a világ magyarságának televíziója, 1992. karácsonyán kezdte meg műholdas sugárzását, új fejezetet nyitva ezzel a magyar televíziózás történetében. Tárgyunk szempontjából szintén fontos körülmény, hogy II. János Pál pápa videó-üzenetben köszöntötte a magyar népet, apostoli áldását küldve az új televízió valamennyi nézőjének és dolgozójának. A Duna Televízió, mint a névadó folyó, össze kívánja kötni a különböző országokban élő magyar közösségeket egymással és az anyaországgal. Mivel erre addig nem volt lehetőség, elementáris erővel tört fel az emberekből az a sok érzelem, amelynek soha nem adhattak hangot, gondolok itt elsősorban a trianoni döntés miatt kényszerűen más állam polgáraivá vált magyarokra, bár az emigráció tagjai is örömmel fogadták ezt az újabb lehetőséget. Két rövid példa ennek szemléltetésére, mindkettő Erdélyből. Egy alkalommal a városban tanuló székely fiú ment haza szüleihez, de nem látta sehol a családi gazdaság féltve őrzött kincsét, a tehenet. Megkérdezte az apjától: -Édesapám, hol a tehén? - mire az apja felmutatott a háztetőre, a műholdvevő antennára: -Ehun e! - a másik történet szereplői közösen állítottak fel a falu határában, a dombtetőn egy Duna Tv-s antennát, ahonnan szétosztották a jelet, de a szomszéd román falu lakosságát valamiért ez zavarta, és ledöntötték azt. A magyarok visszaállították, és hogy elejét vegyék egy újabb vandalizmusnak, megszervezték az őrzést: több hónapon át éjjel-nappal őrizték felváltva a dombtetőn álló parabola-tányért... Amikor az ember meghallja ezeket a történeteket, elgondolkodik a műsorkészítői felelősségén... S mivel akár az emigrációban, akár a környező országokban élő magyar közösségek megmaradása szempontjából kiemelkedő jelentőségű az egyházak szerepe, a kezdetektől fogva hangsúlyosan jelen volt a műsorfolyam egészében a keresztény hit, értékrend, illetve kultúra.

 

2. Vallási műsorok

 

Éppen ezért eleinte a Duna Tv. vezetősége a vallási szerkesztőségre, amelynek első főszerkesztője a korábban mtv-s Lehoczky László volt, a vallási események, istentiszteletek közvetítését bízta csupán. Lényegileg csak 1995-ben történt változás, amikor életbe lépett egy új, sűrűbb műsorszerkezet, amelynek köszönhetően heti rendszerességgel készültek vallási műsorok, más műfajokban is. Ez az állapot több-kevesebb változtatással 2001. január elejéig tartott, amikor főszerkesztői, és ebből kifolyólag műsorszerkezetbeli változás történt. Ekkor kezdett kikristályosodni a jelenlegi szerkezet: a szombati fél órás Isten kezében, amely egy témát dolgoz fel, portré, közösség, intézmény bemutatása, kicsit talán dokumentum-szerűnek is mondható, bár több műfaj határmezsgyéjén mozog. Vasárnaponként jelentkezik a szintén szűk félórás Élő egyház, amely vallási híradó, hírmagazin: nem oszlik meg felekezetek szerint, sőt régiók szerint sem. Ebben a pozitív események szerepelnek túlnyomórészt, kerüljük a botrány-tematikát, és amikor negatív hírről tudósítunk, akkor sem állunk meg a negatívumnál: mindig próbálunk egyfajta pozitív választ, megoldási lehetőséget adni, vagy legalább segítésre hívjuk fel a nézőket oly módon, hogy ne a káröröm, hanem az együttérzés kerekedjen felül bennük. Ez ugyanis őket sem negatív érzelmekkel tölti el, hanem jó érzést ad. Van két "túlélő" műsorunk, az egyik a Halld, Izráel!, zsidó vallási műsor, amely mindvégig megmaradt, és az istentiszteletek közvetítése, amelyek havi rendszerességgel sorra kerülnek. (ide a bejátszó).

 

3. Értékeink, alapelveink; útkeresés

 

A magyar televíziózás történetében a vallási műsorkészítés, sőt egyáltalán a vallási tapasztalat kifejezése mozgóképes formanyelven nem tekint vissza különösebben nagy múltra. Éppen ezért fontos a folyamatos útkeresés. Ennek legutóbbi állomásaként vettünk részt néhány kollegámmal a Róma melletti Castelgandolfóban tartott NetOne nemzetközi médiakongresszuson, amelyet a Fokoláre Mozgalom szervezett, s amelynek a címe ez volt: "A csend és a szó. A fény.". A továbbiakban ennek a kongresszusnak a tartalmi részét szeretném ismertetni.

 

4. NetOne Kongresszus

 

42 országból 800 médiaszakember jött össze, Magyarországról egy népes csoport, sok egyetemi hallgató. A Fokoláre Mozgalomról elöljáróban csak annyit, hogy Chiara Lubich alapította 1943-ban, Olaszországban, egy katolikus megújulási mozgalom, amelynek az a célja, hogy a társadalmat átitassa értékekkel, elsősorban a szeretettel egyetértéssel és az evangéliumi egységgel. Ma gyakorlatilag az egész világon elterjedt, mintegy 7 millió tagja van, vezetője, Chiara Lubich pedig számos nemzetközi díj, kitüntetés, elismerés birtokosa. Többek között 1997-ben a Bangkoki Egyetem kommunikációs díszdoktori címmel tüntette ki a társadalmi kommunikáció terén elért eredményekért. Ez egyébként csak egy a 24 díszdoktori cím közül, amelyet kapott.

 

a) Mi ez?

 

Az ő kezdeményezésére gyűltek össze 2000-ben első alkalommal olyan médiaszakemberek - nem csak katolikusok, sőt nem csak keresztények, hanem vannak olyanok is, akik nem vallásosak -, akik a társadalom pozitív építőiként szeretnének dolgozni. Az akkori kongresszuson döntés született egy klub megalapításáról, amely a NetOne nevet kapta, s amelyben a 'one' Jézus azon mondatára utal, hogy "legyenek mindnyájan egy". Tehát az emberiség egysége, másképp fogalmazva egyetértése a célja, különös tekintettel a média világára. Ez a klub, szakmai műhely azóta sok országban működik, több-kevesebb rendszerességgel összegyűlnek a tagjai, és arról cserélnek eszmét, ami egyébként ennek a mostani konferenciának is a célja, hogy miként lehet a lelki egészséget megőrizve, sőt fejlesztve "használni" a különböző médiumokat. Ahogy Nedo Pozzi, a NetOne nemzetközi koordinátora megfogalmazta: "közös szakmai tapasztalatra, elmélyülésre törekszünk, azonos értékeket valló személyekkel együtt. A kommunikáció célja, hogy segítse az embereket együtt élni."

 

b) Mi hangzott el?

 

A három napos kongresszuson plenáris ülések és szekcióülések váltakoztak, ezek egyike a tv és a mozi volt. A bevezetőben Nedo Pozzi beszélt Igino Giordaniról, a Fokolare Mozgalom társalapítójáról, aki politikus, író, újságíró volt, és akinek tavaly indult el a boldoggá avatási eljárása. A megélt evangéliumi szeretetre alapozta munkáját, és hihetetlenül gazdag életművet hagyott maga után, amelynek minden eleme építő jellegű volt mások, elsősorban a befogadó (olvasó) számára. Ezután Graziella De Luca, az alapító egyik első társa beszélt a Mozgalom indulásáról, és - mivel Chiara Lubich személyesen nem tudott eljönni - felvezette az ő egyik előadását, amelyet egy évvel korábban tartott egy hasonló kongresszuson. Ennek témája ez volt: "Mária és a kommunikáció". Ebben többek között elhangzott: "A Vigasztalan Mária olyan, mint egyfajta camera obscura, sötétkamra, amely magába gyűjti a világ összes negatívumát. De mint ahogy a negatív filmet is elő lehet hívni, és pozitív lesz belőle, ő is képes úgy átalakítani a helyzeteket, hogy abban, ami negatív, meg lehessen látni a pozitívumot is." "Mária tehát megtanítja a kommunikátoroknak a türelmet, a kitartást, az egyszerűséget, a csendet, hogy emberségük éjszakáján a világ számára felragyogjon a bennük élő Isten fénye." Ezt követően Michele Zanzucchi, író, egyetemi docens, a NetOne bizottsági tagja magyarázta a találkozó címét: a kommunikáció emberi szükséglet, nélkülözhetetlen a közjó szempontjából, a média pedig hozzájárulhat a világban az egyetértés növekedéséhez. A kommunikáció nem csak szavakból áll, hanem ettől elválaszthatatlanul csendből is. Fény pedig ott születik, ahol ezek találkoznak, felszabadítva egy harmadik összetevőt, amely kiárad. Tehát ez paradoxonnak tűnik, de így van: a kommunikáció alapja a csend, a befogadás, mint ahogy a festménynek is van háttere. Fontos a személy, fontosabb az eszköznél: a kommunikáció nem iparág, hanem személyek cselekvése. És itt jön be a szeretet: az egyik fél részéről a befogadás készsége, a csend, a másik részéről pedig a szereteten alapuló közlés. Aki figyelmesen hallgat, az felidézi a másikban a szavakat. Ebből születhet a közös megértés fénye. A kommunikátor felelőssége, hogy a pozitívumot adja át, azt is pozitív módon. Ez különösen nekünk, vallási műsorokat készítőknek fontos, hogy ne lehúzzuk a hallgatóságot a negatív hírekkel, beszámolókkal, hanem segítsük lelki fejlődését, lelki egészségét. Emberségét növekedni. A második napon négy szekcióban folytatódott a NetOne Kongresszus: informatika, új médiumok, mozi és televízió, valamint kommunikációelmélet és könyvkiadás. Én most csak a tv és film szekcióról beszélek. Itt mintegy 200-an, rendezők, forgatókönyvírók, producerek, szerkesztők, riporterek és diákok gyűltek össze, a legkülönbözőbb országokból. Felmerült a filmkészítők felelősségének értéke, mint kérdés, különösen a különböző kultúrákkal és a személyekkel szemben. Volt egy 17 fős csoport Hollywoodból, akik az ipar és a személy kapcsolatát fejtegették, illetve bemutattak egy kísérletet, ami arra irányult, hogy improvizációval ötvözzék az egyes jelenetek felvételét. Sok filmkészítő hozott magával rövidebb-hosszabb alkotásokat, amiket levetítve kerekasztal beszélgetések alakultak ki, kiemelkedően jó volt a Rai két fiatal alkotójának bemutatója. ők a hosszú stúdióbeszélgetéseket törik meg rövid, egy perces bejátszókkal, amelynek "Az élet értelme" a címe, szándékosan provokatív, és mind témaválasztását, mind pedig a feldolgozás módját tekintve rendkívül igényes, művészi erejű. Felmerült, hogy a filmes formanyelv kreativitása, amely nagymértékben szimbolikus, abból a képességből fakad, hogy a csendből átlépjünk a beszédbe. Ezen túlmenően fontos még sok egyéb tényező is: elsősorban a tehetség, a megszerzendő szakmai ismeretek, a "mesterek" szerepe, akik nevelhetik, de el is fojthatják a személy kreativitását. A záró napon felszólalt Foley érsek úr, a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsának elnöke is. Ezután a hollywoodi Family Theater Productions életmű díjat adományozott Chiara Lubichnak "a kommunikációs eszközök hatékony használata miatt, amelyet az emberiség nagy családja és a katolikus egyház rendkívüli szolgálatában végez, és amellyel 180 különböző nemzet tagjait arra ösztönözte, hogy a párbeszéd és a testvériség útján haladjon." Ezzel ért véget a nemzetközi NetOne Kongresszus, és a magyar résztvevők egyetértettek abban, hogy nálunk is útjára kellene indítani egy NetOne klubot, műhelyt, fórumot, amely összefoghatná a kommunikációt pozitív társadalomalakító tényezőnek tekintő szakembereket, és lehetőséget biztosítana a világnézettől független, ám közösen vallott értékek mentén zajló szakmai kapcsolattartásra. c. A jövőben: műhely lehetne itthon is. Tehát megalakul Magyarországon is egy értékközpontú szakmai egyeztető fórum. A nemzetközi kongresszus weboldala a www.net-one.org címen érhető el, aki pedig a magyarországi tevékenységbe szeretne bekapcsolódni, esetleg további információkra lenne szüksége, az a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. . címen jelentkezhet.

 

5. Értékek hordozása

 

Nekem személyes síkon megerősítést jelentett ez a kongresszus, hogy amire eddig is törekedtünk a Duna Televízió vallási szerkesztőségében, hogy értékek alapján, pozitív módon kommunikálva végezzük a munkánkat, annak nemzetközi fórumokon is komoly szakmai közönsége van. Tehát létezik egy olyan szakmai áramlat, amely ebbe az irányba halad, Rómától Hollywoodig, Indiától Dél-Afrikáig. A híradók ugyanis többek közt azért hemzsegnek a katasztrófáktól, véres eseményektől, mert az emberek lelke mélyén ott lappang a káröröm többé-kevésbé elfojtott hajlama: milyen jó, hogy ez nem velem történt meg. Ez az érzés azonban keserűséget hagy maga után, a személy nem lesz tőle boldogabb, nem lesz nyitottabb mások iránt, nem fog a társadalomba pozitív energiákat belevinni. Ha azonban az emberségről, a segítésről, az építésről kap hírt, ha megvalósult, érett személyiségekkel találkozik a műsorokban, vagy a katasztrófákról és negatívumokról úgy értesül, hogy nem ér véget a híradás ezen a ponton, hanem a segítőszándékot is felébreszti benne, adott esetben konkrét lépésekre szánja el magát, akkor ez tartósan jó érzést kelt a nézőben, boldogabb emberként fog élni, és segítettük abban, hogy a társadalom pozitív építője legyen. És azt hiszem, ez a vallási műsorok igazi feladata, ha úgy tetszik, küldetése.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

2004-11-11