A Magyar Mentálhigiénés Szövetség állásfoglalása
a LEGOP 2008 tervezetével kapcsolatban
Nem ismerjük a minisztérium és a Egészségügyi Világszervezet konzultációit, megállapodását, valószínűsítjük, hogy – a lelki egészség (Mental Health) kapcsán – nem kizárólag a pszichiátria fejlesztési koncepcióját várták el Magyarországtól.
A lelki egészség más, mint a lelki betegség. A lelki betegségek kérdései, bár ezek sem kizárólagosan, a pszichiátria terrénuma, de a lelki egészség sokkal tágabb és más meghatározóbb tényezők játéktere. (A család, mint az elsődleges szocializáció terepe, a másodlagos szocializációs színterek, a szűkebb és tágabb közösségek, ágensek, a munka világa, stb.).
Mégis – úgy látjuk – a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Magyar Pszichiátriai Társaság által kidolgozott fejlesztési koncepció és javaslat – a törekvés szintjén – megtett szinte mindent, ami a pszichiátria kompetencia-körébe tartozik a lelki egészség igencsak széles-spektrumú témaköréből. A pszichiátria megragadta azt a lehetőséget, amelyet a koncepció kidolgozására felkérés jelentett, s az elkészült anyag szinte teljes. Így az a véleményünk, hogy a LEGOP 2006/2007-ben kifejtett, s 2008-ban (a Lelki Egészség és Jólét Európai Paktuma – European Pact for Mental Health and Well-being 2008. – hatására) aktualizált verziója alkalmas a mentálhigiéné egy lényeges, mondhatni egyik leglényegesebb szeletének, a pszichiátriai (szak)ellátásnak a leírására, a pszichiátria fejlesztési koncepciója gyanánt. Ezt az anyag meg is fogalmazza, egyértelművé teszi: "A Lelki Egészség Országos Program a pszichiátriai szakterület több kormányzati cikluson átívelő szakmai fejlesztés alapjának tekinthető, melynek célja a lelki egészség javítását célzó szakpolitikák és leghatékonyabb fejlesztési döntések meghatározása, rendszerszerű összefoglalása, a szükséges erőforrások felmérése, a fejlesztési lépések programozása."
Ami miatt szükség van a változtatásra, az a kormányzati szándék, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, különösen azért, mert az Európai Unió intenciói is erről szólnak: Nemzeti Lelki Egészségvédő Programot kell kidolgozzunk melynek prioritásai: Az öngyilkosság és depresszió; a fiatalok lelki egészsége és lelki egészség az oktatásban; a lelki egészség a munkahelyi környezetben, az idős emberek lelki egészsége, a megbélyegzés és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Önmagában a Biztonság és Partnerség: Az egészségügy feladatai 2010-ig program is tágabb kitekintést kíván, különösen a nemzeti szakmai programok kidolgozásának igényével.
Ezek miatt javasoljuk az anyag és a koncepció teljes átformálását, annak érekében, hogy a Lelki Egészség Országos Programjává válhasson. És még egy szempont: a sui generis lelki egészség témájának tárca-kompetenciákba nem beleszuszakolható, átfogó jellege, s ennek megfogalmazási igénye és akceptálásának követelése. A Lelki Egészség Országos Programja nem egészségügyi program, annak kidolgozása nem lehet csak az Egészségügyi Minisztérium feladata: tárcaközi és tárcák feletti relevanciával bír, s a nem kormányzati fórumok bevonása nélkül kidolgozása és elfogadtatása lehetetlen. Ebben a munkában, folyamatban kormányzati szinten az EüM vezető szerepet vállalhat, de minimum a SZMM és OKM tárcákkal közösen, leginkább a MEH kompetenciájában, ahol a tárcák együttműködésre vannak ítélve.
A témát – természetesen – le lehet szűkíteni, valamelyest körül lehet határolni, de ebben az esetben a programot nem nevezhetjük a Lelki Egészség Országos Programjának, legfeljebb az Európai Paktum alapján egy az EüM által gondozott cselekvési tervnek.
Ebben, ahogy résztémaként a teljes koncepcióban, programban és stratégiában (LEGOP) is, önálló elemként helyet kaphat és megvalósulhat a magyar pszichiátriai ellátás stratégiai terve és fejlesztési koncepciója.
A mentálhigiéné – lelki egészségvédelem
A mentálhigiéné: pozitív értelemben mindazon tevékenységek, amelyek a személyiséget és kapcsolat-rendszereit fejlettebbé (adaptívabbá és magasabb szervezettségűvé), érettebbé, elvárt társas/társadalmi szerepeinek betöltésére alkalmasabbá teszik;
A mentálhigiéné: másrészt a pszichés (eredetű és következményű) zavarok, megbetegedések, magatartászavarok megelőzése. A mentálhigiéné tehát a két oldal, a promóció (health promotion) és a prevenció kettőse, amely egymásra épül.
Az egészség a WHO klasszikus meghatározása szerint nem csupán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. De az egészség nem egy statikus állapot, sokkal inkább viselkedés, magatartás, állásfoglalás, mely az egyensúlyteremtést célozza, a személyiség, mint dinamikusan fejlődő nyílt rendszer adekvát válasza, válasz-készlete a valóság mindennapos kihívásaira.
A modern társadalmakban a társadalmi beilleszkedés, az elvárt szerepek adekvát betöltése egyre nagyobb és bonyolultabb alkalmazkodási, egyensúlyteremtési képességet/készséget kíván a személyiségtől. Ennek az egyensúlynak a megteremtése, megerősítése és fenntartása, illetve helyreállítása eddig nem tapasztalt mértékben pszichés összetevők függvénye, így az elmúlt évtizedekben felértékelődött a lelki egészség, a mentálhigiéné.
A mentálhigiénés prevenció nemcsak a primer prevenciós tevékenységeket jelenti (1.), hanem a korai kezelésbevételt, a konfliktus-mezőben ténykedést, ez a másodlagos prevenció szintje (2.), sőt a rehabilitáció, azaz a lelki funkciók szempontjából károsodott illetve akcióképtelen személyek re-adaptációjának, re-szocializációjának támogatását (tercier prevenció - 3.) is.
A mentálhigiéné célja ugyanakkor annak elősegítése, hogy az egyén kellő ismerettel és készséggel rendelkezzék
• testi és lelki folyamatainak megértéséhez és szabályozásához.
• identitásának és társas/társadalmi szerepeinek adekvát betöltéséhez;
• szűkebb és tágabb társas/társadalmi környezetében kapcsolatai egyensúlyának megőrzéséhez;
• konstruktív életcéljainak eléréshez, megközelítéséhez;
A mentálhigiéné fő hatóterületei – tárcaszinten – az egészségügy, a szociális szféra, és az oktatás/nevelésügy, ám minden más élettémával is összefügg, megközelítésmódja, módszertana interdiszciplináris – így alapvetően csak a maga komplexitásában koncipiálható és kezelhető.
Célok és feladatok
1. Az öndestruktív megnyilvánulások megelőzése, illetve kezelésük támogatása, a devianciák köre – öngyilkosság, alkoholizmus és drog-abúzus; a krónikus stressz és depresszió (izoláció/elmagányosodás és rezignáció/reménytelenség), valamint a krónikus nem fertőző és pszichoszomatikus betegségek problémaköre.
2. A destruktív és aszociális tendenciák visszaszorítása: a túlzott ingerkeresés és fogyasztóiság, a kontrollálatlan impulzivitás, az agresszív rivalizáció, egoizmus, a kompetíció és teljesítmény-kényszer, a válás, családi dezorganizáció és abortusz ’kezelése’.
3. Az életigenlő magatartások támogatása: az egészség-magatartás (egészségmegőrzés és egészségvédelem), a gyermekvállalás és -nevelés, egyáltalán az élethez (abortusz és eutanázia), és a méltó élethez és halálhoz, az öregedéshez való viszony.
4. A pro-szociális magatartásmódok és értékek fejlesztése, úgymint
• érték- és normaképzés (értékorientáció, értékközvetítés, értékőrzés) elősegítése;
• tolerancia, altruizmus és szolidaritás (a segítségnyújtás kultúrája), kooperációs készség fejlesztése;
• a szociális kompetencia, autoreguláció, agresszió-szabályozás fejlesztése;
• a kapcsolati, érzelmi és kifejezési kultúra, a kommunikációs készségek fejlesztése;
• az önsegítés, közösségteremtés és -szervezés, az identitás és kohézió erősítése;
• kisebbségek, hátrányos helyzetűek, deviánsok, stigmatizáltak gondozása.
Fő tevékenységi területek:
• A devianciák visszaszorítása, kezelése: öngyilkosság, alkoholizmus, drog-abúzus és más szenvedélybetegségek; a krónikus stressz és depresszió, valamint a krónikus nem fertőző és pszichoszomatikus betegségek megelőzése és kezelése.
• az ’ökológiai kudarcba átcsapó deviancia’ (AB, válás, családi dezorganizáció) megelőzése. Családvédelem, családsegítés, párválasztás és házassági tanácsadás.
• Nevelési tanácsadás; pályaválasztási tanácsadás, pályaorientáció és hivatásgondozás; ifjúságvédelem (fiatalkori devianciák és viselkedészavarok kezelése), idősgondozás.
• Pszichológiai tanácsadás; válságkezelés, krízisintervenció, életproblémákon átsegítés, haldoklók (és hozzátartozóik) gondozása; rendszer-intervenció; személyiségfejlesztés, önismereti, készségfejlesztő, kommunikáció-fejlesztő tréningek.
• Közösségi mozgalmak, vallási közösségek, életforma-műhelyek; önsegítő és érdekképviseleti csoportok létre segítése és támogatása; kisebbségek (fogyatékkal élők, rokkantak, stigmatizáltak stb.) és hátrányos helyzetűek, krónikus betegek önszerveződésének, egymást-támogatásának segítése.
Intézményes keretek:
• az egészségügy;
• az egészség-megőrzés, egészség-nevelés és egészség-védelem intézményes helyei;
• pszichológiai elsősegélynyújtó helyek: telefonszolgálatok, mentálhigiénés ambulanciák;
• a szociális munka intézményesült formái;
• más pszicho-higiénés, mentálhigiénés feladatokat (is) ellátó irányító és végrehajtó szervek;
• átmeneti intézmények, munkaerő-piaci, a munkanélkülieket segítő szervezetek; stb.
• családsegítő központok és gyermekjóléti szolgálatok;
• nevelési tanácsadók;
• mediációs szolgálatok;
• művelődési központok, ifjúsági információs irodák;
• iskola- és nevelésügy, nevelőotthonok és re-szocializációs intézmények;
„Bár a mentálhigiéné tárca-kompetenciába már akkor sem erőltethető be, ha csak a prevenciós felületeket nézzük – a lelki egészség kérdése nálunk még mindig elsősorban az egészségügy ’dolga’. Egyes szakmai részprogramok viszont önmagukban már nem hozhatnak eredményeket a nemzeti közösség önazonosságának erősítése, a kapcsolati kultúra átfogó megújítása, a proszociális érték- és normarendszer helyreállítása, összefoglalóan: a magyarság lelki megújulása nélkül.”
„Az új programot a jelenlegi mentálhigiénés helyzetre, az új évezred és az európai integráció kihívására tekintettel kell megalkotni, középpontjába az érték- és normarendszer helyreállítását, a személyes, közösségi és nemzeti önazonosság erősítését kell állítani. Az új program lényeges vonása még a közösségi önszerveződés támogatása, az interdiszciplinaritás, a regionalitás, a lelki kultúra terjesztése, promóció és prevenció egyensúlya.
A mentálhigiéné új, fejlesztő (promóciós) és hagyományos egészségügyi (prevenciós) paradigmái és az azokra épülő programok nem zárják ki egymást. Az új nemzeti stratégiának és programnak mindkét megközelítést magában kell foglalnia. Akár a hagyományos, akár az újabb paradigmára épül egy konkrét mentálhigiénés program, annak interdiszciplinárisnak kell lennie.
A Lelki Egészség Országos Programja – kiindulópontok
Átfogó nemzeti mentálhigiénés program csak interdiszciplináris, illetve tárcaközi csoportmunkában, széles körű szakmai egyeztetés során születhet. Az alábbi javaslat olyan vázlatnak tekintendő, amely kiindulópontul szolgálhat egy programalkotó munkának. Megjegyezzük, hogy a Magyar Mentálhigiénés Szövetség kidolgozott részprogramokkal rendelkezik, amelyek felhasználhatók az egyeztetés és a programalkotás folyamatában.
Helyzetfelmérés részprogram
A lehetséges teendők meghatározása széles körű helyzetfelmérésen kell alapuljon. Helyben szerveződő interdiszciplináris munkacsoportok föltárhatják egy-egy régió, kistérség mentálhigiénés állapotát, az adott népesség szükségleteit, közösségi, szellemi és anyagi erőforrásait. Régiónként és településenként lelki egészségfejlesztési tervek születhetnek, amelyek alapján a fejlesztések megindulhatnak.
Önkárosító magatartásformák megelőzés és kezelése részprogram
Öngyilkosság és önsértés, depresszió, stressz-reakciók és krónikus stressz, a krónikus nem fertőző és pszichoszomatikus betegségek. (Ez kidolgozottnak tekinthető a pszichiátria fejlesztési koncepciójában). Ehhez kapcsolódik a 3. és 4. programrész.
Alkohol- és drogprevenció részprogram
Haladéktalanul meg kell alkotni a nemzeti alkoholprevenciós programot, amely átfogóan integrálja a kínálati és a keresleti oldallal kapcsolatos lehetséges intézkedéseket. A nemzeti drogprevenciós stratégia kidolgozott és működőképes, monitorozása és módosítása az állandó feladat.
Mentálhigiénés alapellátás részprogram
A közösségek, mindenekelőtt a családok támogatásához járulhat hozzá a mentálhigiénés alapellátás hálózatának megszervezése. E hálózat olyan fajta problémák megoldását segítheti, amelyek az életvezetést akadályozzák, szenvedéssel járnak, de még nem tekinthetők betegségi állapotoknak. A szolgálatot normatív alapon – a területi sajátosságokat is figyelembe véve – valamennyi rászoruló elérheti. Az ellátási standardok a már működő ilyen szolgálatok forgalmi adatai alapján könnyen megállapíthatóak.
A mentálhigiénés alapellátás a gyakorlatban életvezetési tanácsadást, illetve lelki elsősegély telefonszolgálatokat jelenthet. A hálózatnak – a lefedettség, az elérhetőség és a stigmatizáció mentes környezet a követelménye. A mentálhigiénés alapellátás költsége egészségügyi ellátásokat váltana ki.
Oktatási-képzési részprogram
Az iskola nagy mentálhigiénés perspektívája nem a különböző – jórészt ismeretközlésre szorítkozó – kvázi „prevenciós” programokban, hanem a személyiségfejlesztésben rejlik. Ezért az önismereti munka általános követelménnyé válhatna a tanárképzésben és az iskolai oktató/nevelő munkában egyaránt.
Szükséges a Nemzeti Alap Tanterv mentálhigiénés szempontú átvilágítása. Mérlegelendő egy integrált „honismereti” tárgy bevezetése. A bevezető egészségnevelés tárgy kerettanterveiben tematikai és módszertani hangsúlyt kell kapjon a pszichológiai kultúra, különös tekintettel az önismeretre és a problémamegoldó eszköztár fejlesztésére.
Több hazai felsőoktatási intézményben működik diáktanácsadó, illetve kortárs segítő program, amely a hallgatók mentálhigiénés ellátásának, képzésének nagyon fontos színtere. E kezdeményezések szakmai és anyagi megerősítése feltétlenül indokolt.
A mentálhigiénének immár van akkreditált, egyetemi szintű, posztgraduális képzési programja, melyen különböző hivatású segítő szakemberek vesznek részt. Emellett főiskolai szintű graduális képzés is folyik. E programok összehangolandók, finanszírozásukat biztos alapokra kellene helyezni.
Különböző ösztönzőkkel elő kell segíteni, hogy a hivatalos, kötelező továbbképzések keretében egyre több pedagógus válasszon mentálhigiénés programot.
Média részprogram
A korszerű, nemzeti léptékű mentálhigiénés programok fontos eszköze az írott és elektronikus sajtó. A médiatartalmak összességét tekintve szakmailag is indokolt az agresszív minták visszaszorítása, illetve a proszociális tartalmak előtérbe állítása. A közszolgálati csatornák kedvező mentálhigiénés hatásai főleg háromfajta műsortípustól várhatóak, a dokumentumműsorokban, a szolgáltató típusú és a portré-műsorokban.
A közszolgálati csatorna programjainak egésze mentálhigiénés arculatot ölthet, tehát a közelebbről nem mentálhigiénés ihletettségű műsorok ilyen szemléletű követése is szükséges lenne.
A médiatartalmak egészségkárosító hatásnak csökkentése, a lakossági önszerveződés erősítése, illetve az egészséges intézmények kialakítása érdekében egyaránt fontos lenne a közszolgálati műsorszolgáltatók és a különböző társadalmi csoportok együttműködésének bővülése. Hasznos volna, ha bizonyos mentálhigiénés ismeretek beépülnének az újságíróképzés tananyagába.
Együttműködés az egyházakkal részprogram
Az egyházak hitéletükben és szociális küldetésük vállalásában megnyilvánuló alaptevékenysége önmagában is kedvező mentálhigiénés hatású. A hívő ember számára a közösségben megvalósuló tevékenység a saját és mások személyiségét kibontakoztató eszköz, mely a vele kapcsolatban állók számára is hozzáférhetővé válik és a lelki egészség megőrzésének egyik fontos lehetősége.
Hazánkban az egyházak közösségszervező szerepe az elmúlt évtizedekben beszűkült, de még most is jelentős. Vallási közösségek számos mentálhigiénés szolgálatot ellátnak, ezek erősítése ugyancsak indokolt. Az állami mentálhigiénés kezdeményezések különösen három területen működhetnek együtt: a „segítők segítése” típusú programokban, már működő közösségek támogatásában és a veszélyeztetett lakossági csoportokra irányuló munkában (Grezsa 1995).
Közösségi hagyományok ápolása részprogram
A családi, közösségi hagyományok identitást erősítő feltárása és feldolgozása közművelődési, köznevelési programokban, amelyek támogatják a legkülönbözőbb önszerveződő helyi közösségek értékőrző és értékteremtő folyamatait, és követendő példaként mutatják be a közösségi együttélés és a problémamegoldás adaptív modelljeit.
Laikus csoportok, közösségek támogatása részprogram
A mentálhigiénés fejlesztés hatékonysága a (kis)közösségek önszerveződő képességének függvénye. Számba kell venni a már működő segítő, önsegítő csoportokat, tevékenységük anyagi, módszertani eszközökkel támogatható. E kezdeményezéseket – a nyilvánosság csatornáin keresztül – modellként lehet bemutatni. Ösztönözni kell olyan laikus segítő csoportok megszerveződését, amelyek a terepen közvetlenül is segíteni tudják a családokat és az egyéneket az egész életen át tartó identitásfejlődés kritikus pontjain. A reális élethelyzetek megannyi kihívásának megoldására (például párválasztás, gyermekvállalás, gyermeknevelés, beiskolázás, serdülés, pályaválasztás, munkavállalás, állásvesztés, megözvegyülés stb.) szerveződhet a szokványos intézményes működésnél hatékonyabb közösségi támogatás.
Döntés-előkészítés részprogram
A törvényhozói és a kormányzati munka számos közvetett vagy közvetlen hatással van a népesség lelki egészségi állapotára, indokolt tehát, hogy a közösségi lélekvédelem szempontjai kifejeződjenek a jogszabályok előkészítésében és végrehajtásában. Ez folyamatos konzultatív munkakapcsolatot igényelne a mentálhigiéné szakemberei, másfelől a törvényhozók és a kormányzati szereplők között.
Meg kellene alkotni a közösségi lélekvédelemről szóló törvényt, amely – egyebek mellett – meghatározná az állampolgárok saját lelki egészségükhöz fűződő jogait (esetleg kötelességeit), a mentálhigiénés intézményrendszer működésének legfontosabb szabályait, megállapítaná bizonyos mentálhigiénés ellátások normatíváit, rögzítené a finanszírozás alapelveit stb. A törvény betartását mentálhigiénés ombudsman felügyelhetné.
Szakmai érdekképviselet részprogram
A szakma saját erős érdekképviselete megszervezésével is mintát nyújthat, példázva ezzel az önszerveződésben rejlő lehetőségeket. A több tagegyesületet, alapítványt, valamint számos egyéni tagot tömörítő Magyar Mentálhigiénés Szövetség jól összefoghatja a különböző mentálhigiénés érdekvédelmi, illetve szakmai-tudományos szervezeteket.
Az erős szakmai érdekképviseletet szolgáló első lépés olyan információs rendszer kiépítése, amely összekapcsolja a terepen munkálkodókat.
Tudományos feladatai betöltése mellett a szakmai, szakmapolitikai érdekérvényesítést is szolgálná egy havonta jelentkező, magas színvonalú mentálhigiénés folyóirat megjelentetése. (Gazdasági számításokat igényel annak eldöntése, hogy ilyen periodikát újonnan célszerű indítani, avagy arculatváltással inkább egy már működő lapot kellene megerősíteni.)
A lelki egészség tehát hatásrendszerével áthatja és átfogja a társadalom egészét, ezért nemzeti stratégiát az egész társadalomra kell építeni.
A jelenlegi kormányzati/államigazgatási struktúrában, – elsősorban egyébként a finanszírozási elvek és rendszerek miatt – az egyes élet-témák, s a hozzájuk rendelt szabályozási és ellátási feladatok csak ágazati formációkban, s tegyük hozzá, alacsonyabb, ágazati szinten jelennek meg. A program-finanszírozást, vagy annak kísérletét egyébként éppen a drog-politika és nemzeti drogstratégia kapcsán sikerült szinte először megvalósítanunk Magyarországon, s ez is több sebből vérzik, mert a tárcák közt „erősen fúj a szél”.
A lelki egészség kapcsán úgy is fogalmazhatunk, hogy a végén csattan az ostor: az egészségügyben, de azt is mondhatnánk, hogy az egészségügyön. Miért? Mert az egészségügyben ’csapódik’ le, az egészségügyi ellátórendszerben jelenik meg mindazoknak a kórnemző folyamatoknak (patogén mechanizmusnak, konfliktusnak és feszültségnek, hiánynak és rendezetlenségnek, stb.) az „eredménye”, de inkább következménye, amelyek olyan élet-témákban keletkeztek/keletkeznek, amelyek más tárcák kompetenciakörébe tartoznak.
S még azt sem mondhatjuk, hogy csak a pszichiátriában (a belgyógyászatban, a gerontológiában és geriátriában, stb.) jut kezelésre az a töménytelen pszichogén, pszicho-szociális probléma, amelyek eredetét más valóság-szférákban lelhetjük fel.
Ilyen tárca-kompetenciák például, a teljesség igénye nélkül:
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium kompetencia-köre.
A szociális szféra, a szociális problémák, pszicho-szociális gondok kórnemző szerepe a pszichés problémák kialakulásában vitathatatlan. A devianciák kialakulásában – az anómia régen megfogalmazott, de máig érvényes, briliáns koncepciója szerint – döntő szerepet kapnak ezek a tényezők.
A család, mint az elsődleges szocializáció színtere a családi szerepek és funkciók megerősítése, támogatása. A család diszfunkcionálissá válása a devianciák kiindulópontja.
Nem kell részleteznünk, milyen nagy jelentősége van az ellátórendszer szempontjából az egészségügyi és szociális rendszerek egymásra-hangoltságának, sok esetben egymás szerepét (teljes-jogúan és teljes-körűen) kiváltó kapacitásainak.
A munka-stressz ágensei és annak elsődleges megelőzése, ha nem preventív megoldása, amely a munkaképes korú, elsősorban férfi népesség idő előtti halálozásának jelentős részéért felel. Kopp – Skrabsky (2002/2007) vizsgálatainak eredményei szerint a munkahelyi kontroll, a munkahelyi biztonság érzése, a munkatársaktól várható támogatás mértéke együttesen a középkorú szív-érrendszeri halálozási különbségek 70.7 százalékát magyarázzák a férfiak esetében, és 47,3 százalékot a nők esetében. Megjegyezzük, ide csatlakozik a munkavállalói szervezetek, azaz a szakszervezetek, valamint – ha távolabbról is – a nyugdíj- és egészségbiztosítás és az egészségpénztárak problémaköre is.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium kompetencia-körében, egyrészt az oktatási/nevelési rendszerek, mint releváns másodlagos szocializációs színterek „teszik fel a koronát” a devianciákra.
Másrészt az oktatás/nevelés területe a promóció terrénuma, hiszen itt van kulcsa annak, hogy az egyén kezébe vegye saját sorsát, aktívan, alakító módon formálja – az értékek és a közösség szempontjai mentén – magát és tevékenységét (önmegvalósítását és értékmegvalósítását).
Megjegyezzük, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium égisze alatt majd egy évtizede működik egy Mentálhigiénés Bizottság, amelynek feladata a tárca szintjén kezelni a mentálhigiénét érintő kérdéseket. (Ennek a testületnek a meghívása, illetve az OKM-mal egyeztetés szükséges).
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kompetencia-körében például – a szűkebb, de lényeges saját hatás mellett – alapvetően az jellemző, hogy ez az ellátórendszer is elszenvedi és (mégis) kezelni rendeltetett a más élet-témák következményeit.
És nem kétséges a média – mint önálló hatalmi ág – szerepe és lehetőségei a lelki egészség rontásában vagy javításában. A médiumok felelős szerepének kialakítása, a lelki egészség egész társadalmat átfogó (nem akció)programja keretébe, a startégiai döntésekbe – a LEGOP, a nemzeti lelki egészségvédő stratégia igen fontos része kell legyen.
Mindezek okán javaslatot teszünk arra, hogy – azon szervezetek és kompetenciák bevonásával, amelyek (és melyik nem?!) érintettek egy népesség, a Magyar Köztársaság lakosságának lelki egészsége ügyében, hosszabb egyeztető folyamatba kezdjenek annak érdekében, hogy kialakítsák a Lelki Egészség Országos Programját. Első lépésként egy konszenzus konferencia összehívását javasoljuk. A konszenzus konferencia lehetséges résztvevői:
Az érintett tárcák (EüM; SzMM; OKM; esetleg a IRM; ÖTfM; HM) és a MEH mellett a
Magyar Pszichiátriai Társaság
Magyar Pszichológiai Társaság
Magyar mentálhigiénés Szövetség
Mentálhigiénés képzőhelyek:
- KGE Pszichológia Tanszék;
- SE Mentálhigiénés Intézet;
- Debrecen, Pécs, Szeged
- SE Magatartástudományi Intézet
- Szenvedélybetegségek (addiktológiai, drog) kezelésének kompetens képviselői
- Selye János Egészséglélektani Társaság
- Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége
- Szociális Szakmai Szövetség
- Családsegítők országos szervezete
- Egyházak területhez illeszkedő szervezeteinek képviselői
- Lelki Egészség Fórum
- Pszichiátriai betegek önsegítő szervezete
Természetesen más, akár a Minisztérium által javasolt, akár a felhívásra jelentkező más civil, vagy kormányzati/önkormányzati szervezet/intézmény képviseltetheti magát. A Magyar Mentálhigiénés Szövetség – nem sértve a Minisztérium kompetencia-körét – készséggel segít e folyamat koordinálásában.
Budapest, 2008. november 10.
Buza Domonkos
a Magyar Mentálhigiénés Szövetség
elnöke